Vörös Judit: Nyári nap

Elnézem, ahogyan
ficánkol fent a nap…
Szórja sugarait
elemi erővel,
szikrázik a hőség,
mindenre ráharap,
izzó táncot jár a
forró levegővel.

Bokrok alatt pihen,
lapul a szellő is,
nem kíván részt venni
perzselő vígságban,
majd ha alkonyodik,
előbújik mégis,
tó vízén hűsölni
esti időtájban.