
Dobrosi Andrea: Lánchíd
Dobrosi Andrea: Lánchíd
A Dunára úgy feszül,
mégis kecsesen,
mint két piruett között
balerina pihen.
A vén folyó,
ahogy alatta hömpölyög,
egy farönköt sodorva,
melyet tán érinthetett
Széchenyi karja,
Clark ujjbegye,
a reformkor.
Ma
úgy dél fele,
2017 januárjában
a fonódóval utaztam.
Van ez így olykor-olykor.
De
annyira mást mosnak a habok,
más rakpartot,
másképp úsznak a halak,
az ég is másképp ragyog,
miközben még mindig
simogatja a Lánchidat.
Buda és Pest,
a régi páros,
mégis annyira más e város,
valahogy másként csodás,
másként dünnyögnek
benne az emberek,
nem tudom,
de a Híd az egy,
az idő vasfoga komótosan rágja
a pilléreket,
s továbbhalad villamosom.

Előző
Vörös Judit: Alkony
Ezeket is érdemes megnézni

Nagy Ilona: Hol a percnek párja…
2017. 07. 09
Dobrosi Andrea: Fény kopog az ablakon
2021. 02. 07