Tóthné Földesi Ilona: Egyenlő súly

Ma éjjel is elkerült az álom,
akár a kő, a bánat súlya nyom.
Ha az est leszáll, nő az égi fátyol,
az izgalmas, pelyhes égi csend.
Nem mozdulok a némaságból,
az éjből nőtt perc megérkezett;
rám dobálta az összes csillagot,
összenyomtak, úgy mint a bánat,
nincs különbség nappal s éj között,
egyenlő súllyal húz le az idő.
A csengő égi kék feltámasztott,
tisztult az ész, indult az értelem.
Bármerre hull a harmatos könny,
a hajnal fénye összeforr velem.