Farkas Erzsébet: Érted

Szótlan ajkadtól megdermedek
és szívembe marva csak fagy lakoz’.
Utam sziklája oly meredek,
csúcsára hágni kárhozatba hoz.

Megmásztam érted már sok hegyet,
tíz körmöm gleccserek jegén kapart,
de ár ellen is hozzád megyek,
ha úgy érzem, Te lészen ott a part.