Szép versek

Nagy Ilona: Hol a percnek párja…

Nagy Ilona: Hol a percnek párja…

A vén folyó mennyi titkot őriz…
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat… csendesen.

Kenderszínű, vén Tiszának hátán
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz… egy sziromtutajon.

Öreg tölgyek hűvös árnyékában
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh’ mit láttak nyári éjszakákban…
mert én ma, már csendben titkolom.

S a Holtágnak földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái…
vízre hajló, milliónyi ág.

Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom…
gondolatom most is hozzád tart.

Néma víznek lassú mormolása
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort… többé nem lelem.