
Nagy Ilona: Hol a percnek párja…
Nagy Ilona: Hol a percnek párja…
A vén folyó mennyi titkot őriz…
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat… csendesen.
Kenderszínű, vén Tiszának hátán
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz… egy sziromtutajon.
Öreg tölgyek hűvös árnyékában
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh’ mit láttak nyári éjszakákban…
mert én ma, már csendben titkolom.
S a Holtágnak földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái…
vízre hajló, milliónyi ág.
Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom…
gondolatom most is hozzád tart.
Néma víznek lassú mormolása
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort… többé nem lelem.
Ezeket is érdemes megnézni

Tóthné Földesi Ilona: Fekete csend
2019. 07. 22
Tóthné Földesi Ilona: Borús délelőtt
2017. 07. 01