Farkas Erzsébet: Májusi eső

Eső szitál a tájra, hinti enyhe permetét.
Szerény az ég, azúrt ma nem remél,
a fellegek felett lapít a fény.

Szabadnapot kapott a napsugár. Aranyporát
ne bánd, a víz is édes áldomás,
cserébe érte dús kalászt ajánl.

Üdén virít a sok virág, lehelve illatát.
Erőt merít a zöldülő határ,
s magába zárva őrzi harmatát.