Kortárs versek 

Dobrosi Andrea: Reménnyel ápolod…


Dobrosi Andrea: Reménnyel ápolod…

Még most is

érzem
szilvalekvár szemed sugarát,
kezedből,
mint áradt a langymeleg,
szállt a tésztaillat,

hallom,
ahogy fejedben
nagy szakácskönyved
becsuktad,

látom, ahogy a levendulafelhőkben
a frissen mosott ágyneműk
ingtak,
dúdolom
kedvenc dalod –
szinte bennem andalog,

rám kúsznak az együtt töltött
évek,
pedig nem ért lián-ölelésed,
csak lágyan rezgett bennem,
édesen,
már nem halok emléktelen,
reménnyel ápolod szavam,
vigyázzam életem,

s ha átlépsz a fényeken,
akkor is hallgassak Rád,
te akkor is,
onnan is,
mindig

átkarolsz Anyám.


Kapcsolódó bejegyzések