
Nagy Ilona: Aranyalkony
Nagy Ilona: Aranyalkony
Óaranyba fordul át az alkony,
s a falevelek barnán fénylenek,
megérint, mint sóhajtás a sarkon,
de meglehet, hogy mégis tévedek,
épp olyan, mint egykor volt a réten
a konyakszínben ringó délibáb,
s felette, a fénysimított égen
még álmodtuk a legszebb szívcsodát,
felrobbantak szikrái a Napnak,
bár kezünk még a fűben matatott,
gyantasárga tűzgömbök rohantak,
s egy aranyecset húzott szalagot.
Merengve az égperemre nézek,
s úgy leírnám a legszebb mondatot!
De – bennem – már tompulnak a fények,
és ritkábbak az aranyalkonyok…
Ezeket is érdemes megnézni

Vörös Judit: Álmok
2020. 06. 11
Vörös Judit: Őszi gondolatok
2018. 09. 20