Kortárs versek 

Hepp Béla: Betűzöm magam


Hepp Béla: Betűzöm magam

Először játék volt, móka csak
ahogy a gyermek kockát kockára rak,
várak épültek, nyüzsgő városok
széles utakkal, s ha anya felmosott,
dobozba bújt a tágas új világ
hogy holnap játszhassak tovább.

Holnap… tegnapból épített ma
kuszált a lassan forduló sorokba:
vándor cipelte vállán a cuccát,
nem voltak sohasem egyforma utcák,
járdaszegélyek, tűzszemű házak,
szerelmek, ifjúi lázak,

és könnyű, szélhajtotta porban
fogant félárnyak. Ott is benne voltam
végszóig, s én meggondolatlan,
volt csend, ahol örökre ottmaradtam
tüköremléknek, porlepte képen
halottnak, boldognak éppen,

ki tudja már a sokezernyi
fakóból azt a régit kikeverni…
Ám ha nincs cél, csak egyet járnék,
száztörténetű múltam visszavár még,
szavakból épült régi-új világ
hogy holnap játszhassak tovább.


Kapcsolódó bejegyzések