Hepp Béla: A rózsa dicsérete
A hajnal ott dereng a messzi domb mögött, felhők szélét simítja még ahogy a könnyű halványkék párába öltözött kertre trilla köszönt fel új napot.
Hepp Béla: Nincskereső
Világom álma, kedves ismeretlen, vajon most macskalépted merre járhat? Tartasz-e épp most lágy, szirom kezedben virágot, napfényt, zöld, szerelmes ágat?
Hepp Béla: Későnyári alkony
Egy napsugár még rám kacsint, lassú hitekbe hűl a nyár, a tó fölött is tudja mind, és úgy cikáz ezer bogár.
Keresés
