Kortárs versek 

Vörös Judit: Álmok és remények


Vörös Judit: Álmok és remények

Túl a kéklő óceánon,
túl a messzi hegyeken,
ott pihennek meg az álmok,
csenden ringó szigeten.

Átgondolnak minden egyes
fájón égő csalódást,
borongósan elvesződött,
reménytelen kallódást.

Megtisztulva, újra frissen
felkeresnek bennünket,
minden gondot hátrahagyva
beragyogják lelkünket.


Kapcsolódó bejegyzések