Szép versek

Nagy Ilona: Kétségbetűk

Nagy Ilona: Kétségbetűk

Virágzik a ház körül a május,
mégis minden illat mást üzen,
akácillat, édes, csalfa mágus,
m’ért nem jut eszembe semmi sem…

Volt, amikor mondani akartam
s megkérdezni, amit nem lehet,
válaszokban elfulladva martam
verseimbe kétségbetűket.

Volt az görbe, hűvös-mozdulatlan,
beragadt a sóhajok közé,
kacskaringós, tekergős szavakban
elcsavargott tévutak felé.

Szőttem álmot, száguldót a széllel,
csillagláncra fűztem vágyakat
(elmondanám, de már nem is értem,
miért került mindenre lakat).

Hogyha egyszer összeállna bennem,
összefonnám, s lelketek köré
sorba raknám, verssé rendezetten,
s annak adnám, aki értené…