Kortárs versek 

Vörös Judit: Álmon szálló


Vörös Judit: Álmon szálló

Lelkem száll, vágyam száll
tengerek partjára,
ott ahol kék víznek
fodroz a hulláma.
Pálmafák ligete
hajol a víz fölé,
suttogva tekinget
mélykék titkok mögé.

Lelkem száll, messze száll
képzelet határán,
megnyitva előttem
álmoknak kapuját…
Lebegek hűs víznek
ringató karjában,
elmerülök csendben
csodák világában.


Kapcsolódó bejegyzések