Nagy Ilona: félHold(ladik)

Nagy Ilona: félHold(ladik)

Mondd, emlékszel, milyen az alkony,
hogy kúszott vízen s a hídon át,
s mint feküdt rá a túlsó parton
a föld zöldjére a tűzbrokát.

Lávát ölelt a víznek kékje,
felizzott minden mozdulatban,
mi meg csak néztük lopva, félve,
s szeretni vágytunk mozdulatlan.

S az égperem izzó színétől
fojtott sóhajunk felmorajlott,
s mint kiknek szárny szakadt szívéből,
úgy repültük végig a partot.

Merült a csend, lángolt az este,
opálfény úszott a fák fölött,
s ezüstje folyt a partkövekre,
míg kezed kezembe költözött.