Tóthné Földesi Ilona: Hallgatag este

Jön serényen a hallgatag este.
A fák között megkötözött Hold
világol, a résen sötét duruzsol.
A levelek közt ezüst fénycsipkék,
bújócskát játszik velük az árnyék.
A fasornak alig látszik a vége már.
Elcsendesül a táj, alszik a bogár.
A tücsök hegedűjére hajtja fejét,
álmában nyárról szól a ciripelés.
Párás fűben megremeg a reggel,
csillogó gyöngysorok sorakoznak.
Kókadoznak fák alatt árva árnyak.
Egyre nő tüzes ereje a Napnak;
megmosdatja a tájat aranyával.