Tóthné Földesi Ilona: Talán egyszer

Talán egyszer

Lehunyt szemmel figyeltem;
lila fényben vetkőzött az este,
fátylát a Hold sarlójára dobta,
álma betelt, megjött a holnap.
Harmatozó rózsák a csendben
illatoznak bennem; ha egyszer
hűvös hálót dob rám a hajnal,
lebegve remeg illatod rajtam.
Csordul a méz, ragyog a Nap.
Rózsámra visszatér a lenge
lepke, talán majd te is egyszer,
kezed nem távolról integet.