Tóthné Földesi Ilona: Közeleg a tél

Nyomomban lassú pára, a köd tüllruhája
ledől kicsit pihenni az avar bíborágyára.
Már nem gyújt parázzsal az őszi kaland,
csak hallgatom, ahogy recsegnek a fák
a szélben, ritkuló lomb hullong utánam.
Megbújtak a rőt avar alatt a fáradt illatok.
Alig van pár napsütéses óra, még vajúdik
a végtelen egén a fény, már oly közel a tél.