
Vörös Judit: Alkonyat
Vörös Judit: Alkonyat
Csendes az alkonyat,
aranypára lengi,
madárka a dalát
mára már nem zengi.
Mélázva hallgatom
napszállta hangjait,
zizegő neszének
apró mozgásait.
Nap kicsit fürdőzik
úszó fellegekben,
s ragyogása fakul
tűnő szépségében.
Arcomat megmártom
bíbor búcsújában,
langyos melegének
utolsó lángjában.
Átjárja lelkemet
végtelen nyugalom,
s megfáradt napomat
útjára bocsátom.
Ezeket is érdemes megnézni

Vörös Judit: Aranyhold
2019. 12. 22
Tóthné Földesi Ilona: Vers nekem
2019. 03. 18