Vörös Judit: Fagyos gondolatok

Odakint fagyot terelget a szél,
uralkodva dermedt, téli tájon,
hópelyhekkel bitorlón táncra kél,
átnyargal a hófedte határon.

Álmaim most fázón begubóznak,
akár a hajnal oly hideg lépte,
nem szállhatnak önfeledt csapongva,
ujjongani távol messzeségbe.

Lelkemhez bújik ridegen a jég,
bár a kályhának árad melege,
érzem, hogy hullik, hullik rám a dér
és nem tehetek semmit ellene.