
Vörös Judit: Napok
Vörös Judit: Napok
Hogy is mondjam el azt,
halványul a napfény,
derengő világa
lelkemhez alig ér…
Álmok, szép remények
nem társaim többé,
cserbenhagytak némán,
eloszlottak köddé.
Nehezen hiszek már
a kimondott szónak,
keresem értelmét
az igaz valónak.
Elfáradt a lábam
sorsom rögös útján,
gondolatom tallóz,
taposva a múltján.
Hogyha Reád nézek,
megremeg a lelkem…
Mennyi még az élet,
meddig maradsz nekem?
Hány év adatik még
boldogságban veled,
meddig foghatom még
szeretetben kezed?
Csend magánya ölel,
válaszok nincsenek,
szürke napjaimon
sóhajok csüngenek.
Ezeket is érdemes megnézni

Nagy Ilona: Tudom, hogy eljössz…
2018. 02. 16
Tóthné Földesi Ilona: A csend játszott velem
2020. 06. 01