Vörös Judit: Tovább az úton

Vörös Judit: Tovább az úton

Hidd el nekem, mit sem számít
megélt évek hosszú sora,
elül annak keserve, bár
nyomokat hagy sara, pora.

Múltad telve emlékekkel,
fájóval, mely szívedbe tép…
Ne hagyd magad, szórd ki mindet,
az maradjon csak, ami szép!

Hisz` sors útja így is nehéz,
lábad gyengül, erőd fogytán,
hiába már a vágyódás
egy boldogabb élet után.

Legyen lelked pihekönnyű
elérve az út végére,
akkor lelsz, ha el kell menned,
erős hittel, szép békére.