Zágonyi Mónika: Nap
Zágonyi Mónika: Nap
Lépj felém, de semmiképp se túl közel,
nézd a fényemet, de tudd, hogy elvakít.
Várj s ha úgy akarja szívem átölel,
majd ha zord magányra vágyik, eltaszít.
Mindenütt virág ragyog, ha fent vagyok,
s lent az éj az égre festi csillagát;
érkezem, ne félj… remélj, maradj nyugodt
s tudd, elűzöm én az ében éjszakát!
Bízz, szeress, de hagyj magamra néhanap;
körbetáncolom csupán a végtelent.
Hagyj csak és a lángom új erőre kap,
s mint a szíved érzed, érted él… s teremt.