Shakespeare: 89. szonett

Magamra hagysz; hibát követtem el,
s ha sért is ez, nem állok ellene.
Csak emlegesd, előtted estem el,
s igaz! Saját szívem se védene.
A szégyened vagyok, habár szeretsz.
Akard a változást s a szégyened,
mi oly szorongató, magam leszek,
s e zord személyt te meg sem ismered.
Ha útra kelsz, se tarthatok veled;
nem ejthetem ki már az ajkamon
(hisz oly világi lenne) szép neved.
Titokba tűnt a régi vonzalom.

Ma gyűlölet ragyog fel ellenem,
s személyem akkor én se kedvelem.

Fordította: Zágonyi Mónika