
Farkas Erzsébet: Szomjúság
Farkas Erzsébet: Szomjúság
Zizzen a fű, sárgul a zöld,
talpam alatt koppan a föld.
Kókadozik mind a levél,
sír a madár fák tetején.
Surran az éj, izzik a fény,
már alig él némi remény.
Hervadozó kerti virág
könnyei közt mormol imát.
Pilled a táj, száz jaja száll,
erdei vad szomjasan áll.
Völgyek ölén szárad a tó,
őzgida néz, nincs itató.
Csendbe hasít ím odafenn
– lent belereng -, dörren a menny:
Sírva fakad s éled a föld,
boldogan új színeket ölt.
Ezeket is érdemes megnézni

Vörös Judit: Őszbe hajolva
2018. 10. 31
Vörös Judit: Július
2017. 07. 22