Kortárs versek 

Vörös Judit: Parkban


Vörös Judit: Parkban

Szomorú most a park,
őszi bánat járja,
sárguló zöld fákon
ködtakaró fátyla.

Lépéseim alatt
nem zördül az avar,
nyirkos, hideg úton
a talpamhoz tapad.

Ismerős, öreg fák
fáj a szívem nagyon,
csak nektek mondom el,
mily szomorú vagyok.

Levelek susognak,
csendesen rezegnek,
lépteim nyomában
könnyeik peregnek.

Ködkönnyeket hullat
minden fa érettem,
azt, hogy velem vannak,
akarják, érezzem.


Kapcsolódó bejegyzések