Nagy Ilona: Tudom, hogy eljössz…

Nagy Ilona: Tudom, hogy eljössz…

Látod, már várom. Ébred az álom,
vattacukorrá foszlik az ég,
lucskos csizmámat sarokba vágom,
tél szele száguld, ennyi elég…

Törne a földből fényre virágom,
duzzad a hagyma, nap fele húz,
fázik a kertem – édenit vágyom,
mert ez a szürke betegre nyúz.

Hasad a háncs, a fák ere tágul,
szikkad az ázott őszi levél,
lombból az élet újra kitárul,
bizsergő szívem tavaszt remél.

Ébred a pinty is, bújik a jácint,
ibolya szédül át a kövön,
szárad a vén föld, szomszéd is átint…
Tudom, hogy eljössz, s megköszönöm.