Szép versek

Vörös Judit: Sodródás

Vörös Judit: Sodródás

Rég tudhatom én azt,
nyaram messzire jár…
Fagyos, hideg szelét
az őszöm küldi már.
Éltem napsugarát
borongatja magány,
felmerül énbennem
sokezernyi talány.

Ez a nyűgös élet
számomra mit nyújthat,
lázongó lelkemben
kérdés hogy maradhat?
Élnem kell hát csendben,
nem élni panasszal…
Célom, feléledni
minden új tavasszal.