
Nagy Ilona: Őszmosoly
Nagy Ilona: Őszmosoly
Sárgává ég az ősz a fákon,
melegét ringja sok levél,
megcsillan nyíló őszvirágon
– harmatban ébred már a tér –,
szédül a fény a bokrok alján,
átkúszik minden rejteken
– kérlek, egy kicsit most ne szólj rám,
engedd, hogy bennem szép legyen –,
arcomra csorog enyhe pírja,
édes – és mégis fájni tud –,
amíg lelkemet őszre írja,
szemem zugába könnye fut,
mikor egy szép káposztalepke
libegőt játszva, könnyedén
cikázik előttünk keresztbe,
s mi mosolygunk. Az ősz meg én.
Ezeket is érdemes megnézni

Tóthné Földesi Ilona: Körhintán
2019. 11. 27
Vörös Judit: Itt az est…
2017. 05. 30