
Nagy Ilona: Nyárbúcsú
Nagy Ilona: Nyárbúcsú
Láttam, ahogy indul, de még visszaint,
mosolyától pirosabb lett a pad,
vállán általvetett hosszú ujjú ing
jelezte felém, tovább nem marad.
Míg elsétált a kitaposott nyomon,
sovány melegét húzta a gyepen
és fülembe súgta, jön majd a rokon
– hogy bánatomból csöppnyit elvegyen.
Úgy ment, mint nincstelen, se zsák se csomag,
körötte szelet dúdoltak a fák,
s fáradt nyomait csókolták az utak
ahogy múlttá lépett, a semmin át.
Ezeket is érdemes megnézni

Vörös Judit: Alkony
2017. 07. 12
Tóthné Földesi Ilona: Ha lennék
2017. 05. 31