Nagy Ilona: Őszi könny
Nagy Ilona: Őszi könny
A ködön túl, a fák alatt,
a levelekre folyt a Nap,
kerestem, hol lehet virág,
még dértől remegett az ág.
Néhány fagyott szirom maradt
dércsípett, lomha csend alatt,
ütött a szürke mindenen,
gesztenyebarnán, jégszínen.
Mangósárga hulló levél,
színe még szép, de már nem él,
aranymézű, aprócska múlt,
őszi könnyként markomba hullt.