Nagy Ilona: Szökik a nyár…

Megint szökik a nyár;
hűvösebb az illat,
hajnali libabőr
lámpafényre virrad,

másképp szól a szél is,
mozgatja a fákat,
levelek csörögnek,
törnek már az ágak.

A fű vastag húsú,
meghízik az őszben,
sovány a napsugár,
bizony már erőtlen.