Tóthné Földesi Ilona: Bevarrva

Bevarrva a nyár, útra készen,
a lomb között rozsda marja
nyugalomba a Nap fényeit.
Terhes fák tüdeje már gyenge,
csendben megpihen, holnap
dér öltöztet mindent fehérbe.
Ha utak ónos esőtől fénylenek,
nyomokban mocskos sár borzong,
borzongok én is hűvös éjjelen.
Angyalok lehelnek fényt belém,
újra ott vagyok a nyár ölén;
bevarrva, szerényen, várakozom.