Tóthné Földesi Ilona: Évek gyűlnek

Évek gyűlnek,
izzadt ingemet fújja a hűs szellő
és eltűnnek,
akár a harag, az öröm, a múlt idő.
Figyelj énreám és fogadj szívedbe;
minden újnak
rezdülése, az igazság beszéltessen,
ha lesz újra
mondanivalóm, félelmet nem ismerek.
Csendes tél van, még itt zümmög a nyár,
nem hervad el
a vadvirág, mikor rajtam nevet a halál,
mert én élek!