
Tóthné Földesi Ilona: Kék pillanat
Tóthné Földesi Ilona: Kék pillanat
Rám települ a feneketlen csend,
szemem sem rebben, ellep egészen;
mint gyermek, eltévedtem benned,
játszottam csodával, a szerelemmel.
Felleg bolyongott a kék pillanaton,
búcsú lengte körül nyugtalanságom.
Vándorként lehetett téged szeretni,
vaktükör mögött, ha nem látott senki.
Mikor mélybe zuhantunk mi ketten,
lepkék tódultak forró érintésedre;
én belehaltam, te éltél szegényesen
emlékeinknek hervadt rózsalugasán.
Hiányod fellármázza most a csendet,
az emlék aranyló könnyben rebben.
Semmit nem bánok, benned elégtem,
ha vörös szirmot viselt szerelmem.
Ezeket is érdemes megnézni

Nagy Ilona: Ősz-szerelem…
2020. 10. 29
Vörös Judit: Alkony
2017. 07. 12