Tóthné Földesi Ilona: Menteni kell

Visszataláltam tűntnek hit vágyba,
zendült az ott lelt gyönyörű dal.
Mestere voltál az éji varázsnak,
messzire fénylő tiszta sugárnak.
Tegnapi emlék, holnap ígéret,
enyhet adó álom csüggedt órában,
tűz üde csókban, mintha így élne
hajnali hűség szemed tükrében,
két erős karod jó melegében,
virrasztó éjnek menedékében.
Mosolyom a végtelenbe terjed;
menteni kell az igaz szerelmet.