Szótörténeti érdekességek – Levegő
LEVEGŐ
A levegő szó a lev szócsíra (gyök) származéka, amelynek jelentése könnyed mozdulat, mozgás. A le önmagában véve könnyed mozgásra utal.
Az l betű általában irányt, eltávozást, előre haladó mozgást, folytonosságot, teljességet jelöl.
Az e betű élénkséget, közelséget, sebesebb mozgást fejez ki.
A v betű többnyire fújásra utal.
A lev gyökhöz kapcsolódó -eg igeképző tartós cselekvést jelöl. A leveg régen önálló szóként a következőt jelentette: nagyon könnyű, mozgékony test gyengéden, függő állapotban mozog.
Az -ő főnévképző magára a cselekvőre utal, azaz a levegő szó esetében arra a nagyon könnyű, mozgékony dologra, ami az imént említett módon, könnyedén, függő állapotban mozog.
Érdekesség, hogy a levegő szóhoz hasonló a német Luft, amelynek jelentése levegő, légtér, lélegzet.
Zágonyi Mónika
Zágonyi Mónika Szó-kincseink könnyedén című szótársorozata, illetve az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című szótörténeti esszé kötete alapján.