Vörös Judit: Holdvilág

Vörös Judit: Holdvilág

Hajnal közelg’, tiszta égen,
aranylik a telihold,
társként ott a hajnalcsillag
és a feslő horizont.

Felragyog a selymes homály,
átkúszik a világon,
minden egyes harmatgyöngyös,
csillogó kis fűszálon.

Simítja a fák tetejét,
tájat is megcsodálja,
mártózik a tó vizében,
betekint a szobákba…

Ahogy virrad, halványodik,
Hold mosolya elsápad,
lebukik a látóhatár
messze eső zugában.