Vörös Judit: Télidő

Vörös Judit: Télidő

Eltűntek a meleg fények,
nem ragyog nap fent az égen,
langyos szellőn útra kelve
elköszönt már réges-régen.

Sötét felhők szétterülnek,
őrizve a fáknak álmát,
majd mogorván megrázkódva
elindítják pelyhek táncát.

Hullnak fehér, fagyott cseppek,
bokor ága hótól hajlik,
madár szava táj csendjében
közel s távol nem hallatszik.

Szélúrfi, ha gondol egyet,
kerekedik füttyös dallal,
széttekint a fagyvilágon
és süvítve tovább nyargal.

Csikorog a tél csizmája,
tó tükrén a jég megroppan,
hósubáját leteríti,
s a föld szíve fázón dobban.