Vörös Judit: Télidő
Vörös Judit: Télidő
Eltűntek a meleg fények,
nem ragyog nap fent az égen,
langyos szellőn útra kelve
elköszönt már réges-régen.
Sötét felhők szétterülnek,
őrizve a fáknak álmát,
majd mogorván megrázkódva
elindítják pelyhek táncát.
Hullnak fehér, fagyott cseppek,
bokor ága hótól hajlik,
madár szava táj csendjében
közel s távol nem hallatszik.
Szélúrfi, ha gondol egyet,
kerekedik füttyös dallal,
széttekint a fagyvilágon
és süvítve tovább nyargal.
Csikorog a tél csizmája,
tó tükrén a jég megroppan,
hósubáját leteríti,
s a föld szíve fázón dobban.
Legújabb