Szótörténet

Szótörténeti érdekességek – Erény, Erkölcs, Erő

ERÉNY, ERKÖLCS, ERŐ

Mindhárom szó ugyanabból a szócsírából (gyökből) alakult ki, mégpedig a következőből: er.

Az er gyök jelentése: cselekvéssel kapcsolatos szilárd, határozott kitartás képessége.

Az erény szó esetében az -ény főnévképző a cselekvés eredményére utal.

Az erő szó esetében az -ő főnévképző magát a cselekvést, történést jelöli.

Az erkölcs szó esetében a -köl megegyezik a kül szóval, mert az erkölcs valójában a belső szellemi erő tevékenységének, cselekvésének a külső megnyilatkozása. A -cs főnévképzőként a cselekvés eredményére utal.

Érdekességképpen említem, hogy az er gyökhöz hasonló a szanszkrit arh vagy erh, amelyek jelentése hatni, erősnek lenni, a szintén szanszkrit arhasz, azaz érdemes, jeles, a szanszkrit arjasz, azaz jeles, vitéz, és a szanszkrit arisz, azaz harcos. E gyök rokona továbbá a latin vires, azaz erő, illetve virtus, azaz erő, hatalom.

A szeret szavunk is a fenti, -er szócsírából indul ki.

Zágonyi Mónika

Zágonyi Mónika Szó-kincseink könnyedén című szótársorozata, illetve az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című szótörténeti esszé kötete alapján.