Műfordítások 

Shakespeare: I. szonett



Shakespeare: I. szonett

Legyen csak egyre több a szép s a szebb,
s a rózsa bája végtelen marad,
s habár a múlt a perccel elveszett,
az éke ifjainkban él, halad.
Szemedbe rejted ám a fényedet,
s e lánggal égeted meg önmagad;
a drága kincsed őrzöd, elveszed,
saját világod árva rabja vagy.
Az alkotó s e Földnek éke, te,
dacolsz e bánatos világgal így;
tavasz virul, legyél a hirnöke,
s ne rejtsd az ékeid, ne légy irigy.

Mohó a sír, s eképp te is rabolsz;
ne légy fukar, s örökre így dalolsz.

Fordította: Zágonyi Mónika

 


Kapcsolódó bejegyzések