Hepp Béla: Későnyári alkony

Egy napsugár még rám kacsint,
lassú hitekbe hűl a nyár,
a tó fölött is tudja mind,
és úgy cikáz ezer bogár.

Az erdők csendje oly süket,
megint egy álmos, néma kor
takarja csontos testüket,
árnyéka méregzöld bokor,

és fönn egy felhő átevez
a türkiz-éden tengerén,
egy sziklacsonkon, így van ez,
hálóját vetni látom én,