Kortárs versek 

Vörös Judit: Őszben


Vörös Judit: Őszben

Ősz hangja suttog
hervadó tájon,
tipor a zöldön,
homállyal lépdel,
sárguló lomb közt
zörög a fákon…
Büszke szél játszik
kerge levéllel.

Reggelek arcát
köd-álarc fedi,
zúzmara ébred
fakó határon,
napfénynek immár
nyomát sem leli,
végigtekintve,
alvó világon.


Kapcsolódó bejegyzések