Nagy Ilona: Ősz-szerelem…

Nagy Ilona: Ősz-szerelem…

Megcsodáltam az őszi fákat
– hány ősz rohant el nélküled –,
aranyszínűt, meggyvér-barnákat
– régen még fájt a „nemveled” –,

egyik sétányon hullt a sárga,
beleszédültem teljesen,
nem is látszott a szürke járda,
forgott a világ kedvesen

és megremegtek mind a lombok,
üres hintán ringott a szél,
kavarogtak a levél-fodrok…
Mesél az ősz, megint mesél,

izzó színektől forr a város,
ma csak az ősz van itt velem,
páratlan bár, de mégis páros,
nekem most ez a szerelem.