
Nagy Ilona: Ősz-szerelem…
Nagy Ilona: Ősz-szerelem…
Megcsodáltam az őszi fákat
– hány ősz rohant el nélküled –,
aranyszínűt, meggyvér-barnákat
– régen még fájt a „nemveled” –,
egyik sétányon hullt a sárga,
beleszédültem teljesen,
nem is látszott a szürke járda,
forgott a világ kedvesen
és megremegtek mind a lombok,
üres hintán ringott a szél,
kavarogtak a levél-fodrok…
Mesél az ősz, megint mesél,
izzó színektől forr a város,
ma csak az ősz van itt velem,
páratlan bár, de mégis páros,
nekem most ez a szerelem.

Legújabb
Hepp Béla: Későnyári alkony
Ezeket is érdemes megnézni

Tóthné Földesi Ilona: Altató helyett
2020. 10. 18
Vörös Judit: Ha én megtehetném…
2018. 03. 23