Tóthné Földesi Ilona: Kint esik

Visz a forgatag, az öreg Föld
forog velem, tompa csönd ölel.
Kint esik, nyüzsög a sok csepp.
Hűs selyem, színtelen, szívemen
valamiféle béke, nem becézem,
valahogy az egész szükségtelen.
Minden a régi, ázik a kispad is,
ázik az otthagyott piros esernyő.
Egyedül ül a kispadon a csönd.
Titkos, távoli, mégis ismerős erő.