Tóthné Földesi Ilona: Tavasz előzetes

A légben leng hószín szárnya a szélnek,
egyre csak lapoz fürgén a serdülő fűben,
guruló hűs gyöngyszemeket kerget,
a fa alatt dióhéjat, melyben téli álmot
zörget fekete öltönyben a feketerigó.
Gyűlik és telik már az íz, valahol az illat,
mindig más alakban, de mindig ugyanaz
a fű zöldül, a fűz lehajló ágán a rügy.
Jönnek a jól ismert tavaszt hozó jelek,
tűnik a nemszeretem fagyos rettenet.