Vörös Judit: Úton
Vörös Judit: Úton
Szemben a nappal,
utam így járom,
nem kell az árnyék,
napfényre vágyom.
Akár a levél,
szállok a széllel,
sorsom nem üldöz,
mellettem lépdel.
Elbotlom néha,
újra felállok,
kis gondból nagyot,
már nem csinálok.
Szívemben piciny
lángocskák égnek,
izzásuk örök,
mennyekig érnek.
Melegük áldás,
segítnek’, érzem,
hideg, ha érint,
hevítik létem.
Tudom, hogy eljön
utamnak vége
és bennem nem lesz
harag, csak béke.
Szeretet hajtott,
amíg csak éltem,
szabadon, csendben
kell hazatérnem.
Legújabb