Szótörténeti érdekességek – Csillár

A csill is felbontható még kisebb elemekre. A csi suhogást vagy sebességet fejez ki, a megkettőzött l betű pedig sebes mozgást.

Az -ár főnévképző bizonyos cselekvési képességre utal; jelen esetben arra, hogy az eszköz világítani képes.

A csillár tehát a legalapvetőbb jelentése szerint valami, ami lengedező mozgást végezve, suhogó hangot kiadva, sebesen mozogva aprókat villog.

A szó történetéhez, illetve pontos megértéséhez hozzátartozik az is, hogy a csillár régen olyan világításra alkalmas, több karral ellátott eszköz volt, amire gyertyákat helyeztek, és valójában a gyertyák lángja volt az, ami ide-oda lengedezve, villogva, olykor a sebes mozgás következtében (például huzat hatására) suhogó hangot kiadva adott fényt. Ma már nem gyertyákat használunk, de a szót megőriztük.

Zágonyi Mónika Szó-kincseink könnyedén című szótársorozata, illetve az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című szótörténeti esszé kötete alapján.