Zágonyi Mónika: Az utolsó járat után

Hullt a hó s a fára jég simult,
csillogott az esti, téli táj…
meglehet, hogy ócska giccs e báj,
mégis arcomon mosoly virult.

Úgy aludtam el, csak egymagam,
párna nélkül, egy kabát ölén
kinn, az utca szürke, hűs kövén,
mint a gyermek ott, hol anyja van,

s ó, ki bánta azt, hogy oly hideg,
s fagyba hajlik ott a zord idő,
hisz tavaszt ígért a víg jövő,
s tudtam, újra táncba hív veled.