Zágonyi Mónika: Álmodom, veled

A fény, a szín, a változás,
a köd, mi száll a tó mögött,
s az éj, a vágy, a látomás;
ma újra napra nap szökött…

A hó a zöldre költözött;
fenyőre hullt a csillogás!
A gyöngyfehér s a színezüst
nekem s neked… Igen, csodás!

Leírom én ezerszer is,
ha kell, hogy álmodom… veled;
szeretve lenni akkor is,
ha messze jársz… igen, lehet…