Zágonyi Mónika: November

Ablakomra csillogó eső pereg,
megpihent az esti, halkuló világ;
kinn a fák között a szél süvít, lebeg,
hajladozva, lengve ring a sok faág.
Dallam ébred ajkamon, neked zenél,
lelkem énekelve lángra lobban,
átkarolna úgy, akár az őszi szél…
tudd, nagyon hiányzol… egyre jobban…